Az NGC 7635, vagy közismert nevén Bubble Nebula, egy hihetetlenül látványos gázbuborék a Kassziopeia csillagképben, amelyet egy forró, nagyon nagy tömegű óriáscsillag csillagszele hozott létre. Távolsága kb. 7–8 ezer fényév, átmérője nagyjából 6–7 fényév. Magát a ködöt William Herschel fedezte fel 1787. november 3-án, amikor a Kassziopeia csillagképben végzett mélyég-felméréseket. A köd azóta több katalógusban is szerepel: Sharpless 162 (Sh2-162), Caldwell 11, illetve a Lynds-katalógusban LBN 548 néven is ismert. Felfedezése óta lenyűgöző szépsége miatt kedvenc célpontja az amatőröknek, de a szakcsillagászoknak is egyik kedvence, mert egyszerre lehet látni egy ilyen hatalmastömegű, forró csillag pusztító erejét és a csillagközi anyag lenyűgöző formáit.
A ködöt, a BD+60°2522 jelű, O6.5 típusú, nagytömegű, forró csillag hozta létre. Ez egy 40–45 naptömegű óriás, több tízezerszer fényesebb, mint a Nap. Felszíni hőmérséklete ~39 000 K, ezért extrém mennyiségű ultraibolya sugárzást bocsát ki. Az ilyen nagytömegű, forró csillagok azonban nemcsak fényt sugároznak ki, hanem folyamatosan anyagot is veszítenek. Felszínükről hatalmas sebességgel (1800–2500 km/s) részecskék (főleg protonok, elektronok) áramlanak ki. Ezt nevezzük csillagszélnek. A Napnak is van csillagszele, de az O- típusú csillagoké sok nagyságrenddel erősebb. A központi csillag egyH₂ molekulákból és porból állt, és olyan sűrű volt, hogy a csillag létrejötte után is megmaradt aannak környezetében. Ez a maradványfelhő ütközik most a csillagszéllel. A kiáramló csillagszél nagy energiával csapódik ebbe a csillagot körülvevő sűrű gázba. Az ütközés helyén lökéshullám keletkezik, amely összenyomja a felhőt, és egyre táguló, üreges teret fúj ki benne. Ez az üreg a „buborék”, amely egy ritka, forró, plazmával telt belső tér, amit egy sűrűbb, fénylő gázburok vesz körül. Bár ennek a “buboréknak” a belseje rendkívül forró, de ezzel a plazmával határos sűrű héjon kívül még fennmaradhatnak molekulák (pl. H₂, CO) és por, ez még a csillagszél által nem teljesen feloszlatott rész, és segíti a látható kissé aszimmetrikus “tojásalakot” kialakításában. A központi csillag intenzív ultraibolya sugárzása ionizálja a környező gázt (elsősorban a hidrogént), amely a rekombinációja során fotonokat (H-alfa) bocsát ki, ettől világít vörösesen a köd. A Buborék-köd az M52 nyílthalmaz közvetlen közelében található, így fényképeken gyakran együtt látható a fiatal csillaghalmaz és ez a buborék alakú ködösség. A NASA/ESA Hubble Űrtávcső többször is megörökítette. 2016-ban a Hubble 26. évfordulóját ünneplő kiemelt kép éppen a Bubble Nebula lett.
Fizikai adatok
- Csillagkép: Kassziopeia
- Egyenlítői koordináták (J2000): RA 23h 20m 48s, Dec +61° 12′
- Látszó fényesség: kb. 10 magnitúdó
- Szögméret: körülbelül 15 × 8 ívperc
- Közeli objektum: az M52 nyílthalmaztól mindössze fél fokra található, így fotókon gyakran együtt is ábrázolják.
- Távolság: kb. 7 100–8 000 fényévValódi átmérő: a fényes buborék kb. 6–7 fényév széles
- Központi csillag (BD+60°2522):Típus: O6.5Tömeg: ~40–45 naptömegFelszíni hőmérséklet: ~39 000 KCsillagszél sebessége: 1800–2500 km/s
- A ködben található anyagok: ionizált hidrogén (H II), kisebb mennyiségben oxigén és más nehezebb elemek emissziós vonalai.
