Az NGC (New General Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars)
Az NGC-katalógus (New General Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars) az egyik legismertebb és legszélesebb körben használt mélyég-objektum katalógus. Az ún. mélyég-objektumokat mint, galaxisokat, ködöket, gömb- nyílthalmazokat tartalmazó katalógust mind a hivatásos-, mind az amatőrcsillagászok rendszeresen használják és alapját képezi a modern mélyég katalógusoknak.
A katalógust John Louis Emil Dreyer (1852–1926) dán–ír csillagász állította össze, amely az angol Királyi Csillagászati Társaság égisze alatt, 1888-ban jelent meg. Dreyer célja az volt, hogy a különböző észlelők adatait rendszerezve, a mélyég-objektumokat egyetlen katalógusba fogja össze.
A katalógus legfontosabb forrásai:
- William Herschel (18. század vége) – az első nagy mélyég-felmérések
- John Herschel – a déli félteke észlelései
- Lord Rosse (William Parsons) – az első spirálszerkezetek megfigyelése
- d’Arrest, Schultz, Lassell – vizuális távcsöves észlelések
- valamint saját, az Armagh obszervetóriumban végzett megfigyelései
De az 1880-as évek elején már elérhetők voltak fotólemezen megörökített észlelések is.
A katalógus a következő objektum típusokat tartalmazza:
- Galaxisok
- Gömbhalmazok
- Nyílthalmazok
- Planetáris ködök
- Emissziós/reflexiós ködök
- Szupernóva-maradványok
A katalógusban minden egyes objektum egy számmal van azonosítva (NGC 1 – NGC 7840) és az egyes objektumokról az alábbi adatokat tartalmazza:
- Koordináták
- Fényesség
- Méret
- Alak
- Irány
- Megjegyzések
A fényességek legtöbbször becslésen alapultak és a megjegyzésben szerepeltek az észlelő szubjektív benyomásai, mint például:-
- „faint” (halvány)
- „very small” (nagyon kicsi)
- „round” (kerek)
- „bright center” (fényes közepű)
- és hasonlók
De mind az objektum típusokat, mind a különböző megjegyzéseket, leírásokat hosszú lett volna leírni, ezért rövidítéseket alkalmaztak. A korabeli katalógus egy bejegyzése a következőképen nézett ki:
NGC 869: "h 2147. 02 14.4 +56 54.0. Cl, vL, vRi, st 9...13. h Persei."
Ami azt jelenti, hogy a h 2147. 2h 14,4m +56° 54' koordinátáknál van egy halmaz, amely nagyon nagy, sok csillagot tartalmaz és a csillagok fényessége 9-13 mag. közé esik és a h Persei irányában van.
Hát, az eredeti bejegyzés bizony sokkal rövidebb, mint a „fordítása”.
Az eredeti katalógus számos hibát tartalmazott, mint pl. rossz pozíciók, ismétlődő bejegyzések azonos objektumokról, „szellem” objektumok, azaz fizikailag nemlétező objektumok. Ezen hibákat azután több felmérés, projekt során javították, mint például:
- The Revised NGC (Sulentic & Tifft, 1973)
- NGC/IC Project (Jeff Corder, Harold Corwin, Steve Gottlieb, és mások)
- NASA/IPAC és SIMBAD adatbázisai
- Gaia és Hubble Space Telescope mérései
Annak ellenére, hogy NGC -t és a későbbi két kiegészítését (IC I és IC II) több mint 100 évenállították össze, mind a mai napig használatban van, a mai napig az egyik meghatározó katalógus, megtalálható szinte minden modern planetárium programban, (SkySafari, Stellarium, Cartes du Ciel) és a modern katalógusokban, adatbázisokban (Aladin, WorldWide Telescope, NASA Extragalactic Database (NED), SIMBAD/VizieR) is.
Közösségi észleléseink során alapvetően a Messier és az NGC katalógusokból válogatjuk ki célpontjainkat.
Dreyer életműve azonban sokkal többet adott a csillagászatnak és a csillagászattörténetnek mint az NGC, ICI és ICII létrehozása. Dán származásúként, egész életében különös érdeklődést tanúsított a híres dán csillagász, Tycho Brahe iránt, akinek munkásságára, megfigyelési eredményeire támaszkodva Kepler megalkotta a bolygómozgás törvényeit. Tycho Brahe megfigyelései a távcső előtti korszak legátfogóbb csillagászati adatsorát jelentették. Amikor Armaghban elfogytak a megfigyelésekhez szükséges források, Dreyer elhatározta, hogy belevág egy olyan feladatba, amelyre korábban nem jutott ideje, Tycho Brahe életművének rendszerezésébe és kiadásába. Ebben a munkában különösen figyelemreméltó, hogy 300 éven keresztül hevertek kiadatlanul Tycho Brahenak azok a megfigyelései, ami alapján a koppenhágai Királyi Könyvtárban Kepler végül is le tudta vezetni a bolygók mozgástörvényeit, melyek fizikai okát Newton adta meg gravitációs törvényében. Ezen kívül megírta „A bolygórendszer története Thalésztől Keplerig” című, azóta klasszikussá vált csillagászattörténeti művét.