Az NGC 7000 vagy ismertebb nevén az Észak Amerika köd, a Cygnus csillagképben, a Deneb csillaghoz közelében található ún. emissziós köd.
William Herschel fedezte fel 1786. október 24.-én az angliai Slough-ból. Sötét égbolt alatt szabad szemmel is látható, mint egy fényes folt a Tejúton, a Denebtől keletre. A köd teljes körvonala a 10x50 -es távcsővel már megfigyelhető, kivéve a „Panama szorost”. Egyébként a köd a „Mexikónak” megfelelő szűk sávban a legfényesebb. A „mexikói öbölnek” megfelelő sötét folt elég egyértelműen kirajzolódik.
Az észak-amerikai köd és a közeli Pelikán-köd (IC 5070) valójában ugyanannak az ionizált hidrogén csillagközi felhőnek a részei. A Föld és a ködkomplexum között egy csillagközi porsáv található, amely elnyeli a mögötte lévő csillagok és ködök fényét, és igazán ez felel a megfigyelhető alakért.
A ködkomplexum távolsága nem ismert. Mint ahogy az sem, hogy melyik csillag felelős a hidrogén ionizálásáért. Ez az ionizálás felelős a köd fénykibocsátásáért. Egyes szakirodalom szerint az ionizációt kiváltó csillag a Deneb.
