A Pelikán-köd egy szép, nagykiterjedésű emissziós köd a hattyú – Cygnus - csillagképben. Nevét speciális alakjáról kapta, mert egy kis fantáziával alakja egy pelikánra hasonlít.
Az IC 5070 és IC 5067 katalógusszámot viselő köd közvetlenül az észak-amerikai köd (NGC 7000) "keleti partja" mellett található. Világosabb, nagyobb szomszédjától egy sötét porral teli molekulafelhő választja el.
A Pelikán köd kevésbé feltűnő, mint szomszédja az észak-amerikai köd, a vizuális fényessége körülbelül 8 magn. ,szemben az NGC 7000 5 magn. fényességével. Egy 25-szörös nagyítású f/5-ös refraktor egy nagyon halvány 60' x 30' kiterjedésű foltot mutat. A legkönnyebben észrevehető, azonosítható része az IC 5067 katalógusszámot viselő rész, amely 5 magn. fényességű és az 56 és 57 Cygni csillagoktól északra fekszik. Ez a rész egy nagyon halvány, diffúz háromszög alakú ködös terület, amely északra szűkül, és a nyugati szélén valamivel határozottabb.
A sötét porfelhők segítenek meghatározni a pelikán szemét és hosszú csőrét, míg az ionizált gáz fényes frontja a fej és a nyak ívelt alakját. A Pelikán-köd távolsága körülbelül 2000 fényév, lineáris átmérője körülbelül 30 fényév. A köd ugyanannak a nagy csillagképző H II régiónak a része, amely az észak-amerikai ködöt is tartalmazza.
A Pelikán köd sokat tanulmányozott objektum, mert különösen aktív keveréke a csillagkeletkezésnek és a fejlődő gázfelhőknek. Az energikus, forró fiatal csillagok fénye egy ionizációs front fokozatos tágulását okozza. A hideg gáz különösen sűrű szálai azonban továbbra is megmaradtak. Évmilliók múlva ez a köd már nem fog egy pelikánhoz hasonlítani, mivel a csillagok és a gázok elhelyezkedése teljesen más lesz..